Híreink

Hogyan kezdtem ingatlanközvetítő karriert 23 évesen?

Hogyan kezdtem ingatlanközvetítő karriert 23 évesen?

Hidd, el nem volt egyszerű!

Röviden?

Tudatos munkával!

Cukrászként dolgoztam részben családi nyomásra, részben pedig, mert megszerettem a benne rejlő kreativitást.

Nagyon szerettem dolgozni, sok túlórát is vállaltam. Egyik decemberben, amikor már 6. napja 12 óráztam, kiültem a pihenő időmbe az ablakhoz, néztem az autókat és ekkor merült fel bennem a kérdés: Ha nem költök lakhatásra, ételre és semmi másra, akkor mennyi idő alatt vehetek, egy új autót, saját lakásról nem is beszélve?

Év végével felmondtam és elhatároztam, hogy beletanulok az üzleti életbe.

Azt tudtam, hogy az emberek többnyire kedvelnek, és szeretnek nekem megnyílni, én pedig élveztem a beszélgetéseket és örültem, ha segíthettem.

Fontos szempont volt, hogy szeretnem kell, amit csinálok, mert képtelen vagyok olyannal foglalkozni, ami hidegen hagy, hiába fizetnének meg érte. Már „csak” az volt a kérdés, hogy hol tudom olyan problémájukat megoldani, amiért hajlandóak fizetni is nekem.

Ekkor ajánlotta egy barátom az édesapját, hogy Neki egy ingatlanközvetítő irodája van Hűvösvölgyben és biztos szívesen fogadna. Következő héten már ott dolgoztam.

Mi volt a sikerem titka?

Szorgalom

Az első napjaimban, már belevetettem magam a munkába, hallgattam az irodában a beszélgetéseket, hogy ki mit adott el. Nehéz volt, mert a válság éveit éltük erősen. Én csak a munkamennyiségre figyeltem, hogy minden meetingen elmondhassam, hogy hány ingatlanra kötöttem együttműködést.

Felismerés

Rájöttem, hogy mire vágynak az emberek és milyen problémákat generál számukra. Egy idő után csak a problémát látjuk és nem a megoldást keressük. Ha sok időt töltünk ebben az állapotban, akkor szépen bele is ragadunk. Itt jöttem én a képbe, hogy segítek elérni a vágyaikat, Ők ne foglalkozzanak vele, csak hagyjanak dolgozni, bizonyítani. Mindenkitől egy esélyt kértem és többnyire adtak is.

Alázat

Ez hiányzott, akkor is a szakmából és most is nagy hiánycikk. Igyekszem mindig segítőkészen állni az ügyfelekhez. Talán ennyi a lényeg.  Soha nem vesztem össze ügyféllel és nem is tettem megjegyzést a viselkedésükre, pedig lett volna rá alkalom. Szeretek elegánsan üzletelni, nem tukmálom magam senkire.

Megvalósítás

Rengeteg telefonálással, temérdek hirdetéssel, ügyfél kapcsolattartással, empátiával, korrekt, becsületes hozzáállással igyekeztem az ügyfeleket összepárosítani.

Amikor telefonált valaki a hirdetéseimre, nem azt néztem milyen ingatlanra hívott, hanem elkezdtem felmérni, milyen igényei vannak és ezeknek melyik ingatlanunk felelne meg. Így adtam el Nagykovácsiban kereső máig nagyon kedves vevőmnek Solymáron házat. (Ez a mai napig a kedvenc ingatlanom és Nekik is) Ugye Nóra? 🙂

Ez most előbbre visz, vagy hátráltat?

Kizárás

A lehető legfontosabb tudatos lépésem az volt, hogy kizártam a nyafogó kollégákat a hallókörömből.

„Rossz a piac.” „Kevés a vevő.”  „Drága az ingatlan.” „Nem lehet eladni.”

Tipikus mondatuk: “Az a baj…”

Mindig azt a kérdést tettem fel magamnak „Ez most előbbre visz, vagy hátráltat?” Ha hátráltatott, vagy nem segített, kizártam.

Fejlődés

 Említettem, hogy egy barátomnak az édesapja karolt föl és segített az első lépésekben, Laci, majd a sok könyv és a vele folytatott sok beszélgetés az irodában és a teraszukon egyre hatékonyabbá tettek. Hálás vagyok Neki!

3 év alatt az iroda legjobb értékesítője lettem.

Miért a végére hagytam a fejlődést? Azért mert sokan abba a hibába esnek, hogy előbb mindent tudni akarnak és csak utána kezdenek el dolgozni a szerintük tökéletes recepttel. Szerintem ez a siker kudarca.

Nincs tökéletes recept, mert az valakinek tuti nem ízlik!

Szóval előbb szorgalommal vágj bele és utána csiszolgatod, fejleszted, hatékonyabbá teszed magad.

Olvass tovább és légy sikeres ingatlanközvetítő!

Blog